Most, hogy leraktuk az elméleti alapokat, és át is éreztük a regeneratív fejlődés hatását, készen állunk a tettek mezejére lépni. Már érezzük, hogy a regeneratív fejlődés nem polcon pihenő tudomány, hanem magában foglalja, hogy teljes lényünkkel részt veszünk a folyamatban, aktívan cselekszünk, változtatunk, tudatosan hatunk – a saját életünkre, a környezetünkre, közösségünkre és az élet egészére. Fontos, hogy cselekvés is származzon a megértésből.
Ha nem olvastad az előző fejezetet, érdemes azzal kezdeni, mert ott gyökereznek a gyakorlatok.
Vajon megszólított, cselekvésre hívott valami abból a megélésből, ami az eddigi gyakorlatokból származott, Lehet, hogy ez egy halvány sugallat volt, lehet, hogy dobbant egyet a szíved, és valamilyen elhatározás született benned. Az is lehet, hogy egy “nemszeretem” gondolat suhant át az agyadon, ami épphogy kis ellenérzést váltott ki, és idegenkedsz attól, hogy megtedd, mivel kívül van a komfortzónádon. Ezek a legjobbak! 🙂 Ahhoz, hogy igazi változást érjünk el, a legtöbbször feszegetnünk kell a komfortzónánk határait.
Volt-e bármi konkrét kép, tett, terv, ami felmerült benned a gyakorlat során? olyan cselekvés, amit neked most hatalmadban áll megtenni? Lehet ez egy telefon, egy e-mail megírása, regisztráció vagy jegyvásárlás egy eseményre, egy könyv beszerzése, egy cikk elolvasása, de akár egy állat megsimogatása, növény meglocsolása, kapcsolódás egy emberrel, hellyel.
Mi volt az, ami megmozdult benned és cselekvéssé lehetne formálni?
Egyetlen apró lépés, ami közelebb vihet ahhoz a jobb jövőhöz, amit élesen magad előtt láttál!
Nem kell nagy dolog legyen, nem kell sok minden múljon rajta. A lényeg pusztán az, hogy megtedd: ebből a jelenlétből, tudatállapotból, megértésből származzon egy konkrét cselekvés, amit meg is teszel.
Megvan, hogy mi lehet ez a cselekedet? Akkor tedd meg!
MOST
