Sokunkat aggodalommal, szorongással tölt el a természet pusztulása, az elszabaduló klímaváltozás, a közösségek széthullása, egyszóval a globálissá vált kultúránk jelenlegi működése. Mindez komolyan veszélyezteti az ökoszisztémát, amely az alapját jelenti minden földi életnek.
Ráadásul a rendszer, amit ezen az áron építettünk fel, korántsem teremti meg a társadalmi igazságosságot a benne élők számára: óriási vagyoni és hatalmi különbségek szabdalják szét a társadalmakat és rengeteg ember élete a puszta túlélésről szól – még a gazdaságilag fejlett országokban is.
Fenntarthatóbb a fenntarthatóságnál
Ha egyetértés is van abban, hogy ezen változtatni kell, arról megoszlanak a vélemények, hogy pontosan min, milyen mértékben, milyen irányban kellene változtatni. Ez könnyen elbizonytalaníthatja, akár egymás ellen is fordíthatja még a változást akaró embereket is: ki ezt, ki amazt látja a legégetőbb problémának; de még ha azonos problémán dolgozunk is, a lehetséges megoldási irányok, stratégiák és módszerek sokfélesége szintén megoszthatja a változásért tenni akarókat.
Az, hogy milyen problémákkal szembesülünk, hogyan gondolkozunk róluk és úgy egyáltalán, a világ egészéről, attól függ, hogy mi az az alapvető gondolkodásmód, más szóval paradigma, ami alapján működünk, ami alapján a világra tekintünk. A jelenleg uralkodó, romboló rendszer is egy bizonyos paradigmára épül, de a fenntarthatóság elve, amelyben ma sokan a megoldást látják, szintén egy paradigma.
A regeneratív fejlődés eszméje egészen új megközelítést, paradigmát kínál. Holisztikus megközelítéssel segít tisztábban látni, és nem elégszik meg a fenntarthatóság ideáljával, vagyis azzal, hogy ne ártsunk tovább: inkább arra invitálja az emberiséget, hogy találja meg felelős, konstruktív szerepét az élőlények közösségében, és kivételes képességeit végre ne a természet, a globális ökoszisztéma ellenében, hanem annak szerves részeként bontakoztassa ki.
Világszerte számos regeneratív kezdeményezés hihetetlen eredményeket ér el akár néhány év leforgása alatt: kiszáradt folyókba visszatér a víz, visszafordul az elsivatagosodás, visszatérnek kihaltnak hitt állatfajok, deprivált országrészek válnak vonzóvá, egészségessé, gazdaggá stb. Magyarországon még nagyon újnak számít a regeneratív megközelítés, a szakemberek, szervezetek többsége még mindig a fenntarthatóság bűvöletében él – és bár sokan megkérdőjelezik annak hatásosságát, széles körben még nem ismert a továbblépés iránya.
Azonban a tudás, a gondolkodás, az elméleti ismeretszerzés, a racionalitás még nem minden, vannak ezen kívüli tapasztalatszerzési, megvalósulási lehetőségeink is, mint az érzelmek, képzelet, intuíció, stb. Az, hogy a regeneratív szemléletmód holisztikus, azt jelenti, hogy ezen minőségeinkkkel, oldalainkkal, képességeinkkel is kapcsolódunk és teljes lényünkkel veszünk részt a változási, tanulási folyamatban.
Ha szeretnél ebbe is röviden belekóstolni, olvass tovább, és hajtsd végre a leírtakat. Ez innentől nem egy szokványos cikk, ha ilyesmire vágysz a fenti linkeken találhatsz további forrásokat. Akkor haladj tovább, ha alkalmas a hely és az idő, hogy kicsit elmélyülj és magaddal, az utaddal foglalkozz – és ha a racionális elméd engedélyezi a továbbhaladást. 🙂 Később is visszatérhetsz ide, ha most nem alkalmas.
A természet mintázatainak és intelligenciájának segítségével regeneratív rendszereket alkotunk- városon innen és túl, és segítünk a közösségeknek és mozgatóinak abban, hogy a “jövő” a jelenbe épített, felelős szemléletté válhasson.
